Áfateher-csökkentés: amikor ne lépjen be az egyablakos rendszerbe!

February 23, 2015

Hogyan mentesülhetnek a távolról is nyújtható szolgáltatásokat végző vállalkozások az input forgalmiadó-teher alól? Nem máshogy, mint a minden bejegyzett áfa alanyt megillető adólevonási jog gyakorlása révén. Na, de nézzük, mit is kell erről tudni!
Több cikkünkben is foglalkoztunk azzal a 2015. január 1-jén bekövetkezett az áfatörvénybeli változtatással, amely az úgynevezett távolról is nyújtható szolgáltatásokat (a továbbiakban: tny-szolgáltatások) érinti. Ezek az ismertetések jórészt a tny-szolgáltatások tartalmával, a teljesítés helyének megváltozásával, illetve a kötelezettség teljesítésének egy új lehetőségével, az egyablakos szisztémával foglalkoztak.

 

Most olyan vonatkozásra térünk ki, amely eddig jobbára rejtve maradt, nevezetesen: miként mentesülhetnek az ilyen szolgáltatásokat nyújtók az input forgalmiadó-teher viselése alól.

A válasz kézenfekvőnek tűnik, nem másként, mint a minden bejegyzett áfa alanyt alanyi jogon megillető adólevonási jog gyakorlása révén. Valóban, az esetek többségében ez a jogosultság biztosítja az input forgalmiadó-teher alóli mentesülést. De nem minden esetben, ami épp a már emlegetett egyablakos szisztémával függ össze.

Mielőtt a dolog érdemére térnénk, célszerű emlékeztetni az egyablakos szisztéma lényegére. E lehetőség igénybevétele esetén a tny-szolgáltatások nyújtójának nem kell ilyen minőségében forgalmiadó-alanyként regisztráltatnia magát abban a tagállamban, ahol gazdasági célú letelepedés nélkül teljesít, hanem ezekről az ügyleteiről is abban a másik tagállamban nyújt be bevallást, ahol – fő szabályként – a gazdasági célú letelepedése okán egyébként is nyilvántartásba vették.

Hogy konkrétan melyik tagállam jöhet ebből a szempontból szóba, az alapvetően attól függ, hogy a tny-szolgáltató székhelye az EU-n belül vagy azon kívül van. Amennyiben a székhely az EU-n belül van, akkor kizárólag az a tagállam lehet az egyablakos-rendszer gazdája, ahol a tny-szolgáltatónak a székhelye van.

Ha a tny-szolgáltató székhelye az EU-n kívül van, akkor az egyablakos-rendszer gazdája az a tagállam lehet, ahol – például állandó telephely létesítésével – gazdasági céllal letelepedett, amennyiben több tagállamban is van ilyen helye, akkor ezek közül kell kiválasztania egyet.

Ha viszont a szolgáltató az EU-n belül egyáltalán nem telepedett le gazdasági céllal. akkor az a tagállam az egyablakos rendszer gazdája, amelyet a vállalkozás saját belátása szerint kiválaszt, de választania mindenképpen kell.

A más tagállamban teljesített ügyleteiről szóló negyedéves, a tárgyidőszakot követő hónap 20-áig benyújtandó bevallásban azonban a tny-szolgáltatásokat nyújtó csak fizetendő adót állíthat be, abban levonható tételként nem szerepeltethet olyan előzetesen felszámított adót, amely a másik tagállamban merült fel a tny-szolgáltatások teljesítése érdekében.

Értelemszerűen ez vonatkozik a forgalmi adó elszámolására is (értsd: euróban való megfizetésére), vagyis a kötelezettség teljesítésére eleve nettó módon nem kerülhet sor. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az input forgalmiadó-teher alóli mentesülés egyáltalán ne lenne biztosított, csak éppen erre egy külön eljárás keretei között van lehetőség. Ez az út nem ismeretlen, hiszen az a jelenlegi formájában európai uniós szinten 2010 – a 2008/9/EK tanácsi irányelv hatálybalépése – óta működik.

Az egyablakos-rendszerben levő tny-szolgáltatók így utólagos visszatérítés formájában mentesülhetnek azon input forgalmiadó-teher alól, amely a teljesítés helye szerinti tagállamban merült fel. Az erre irányuló kérelmüket az egyablakos-rendszer helye szerinti állam illetékes adóhatóságához kell elektronikusan benyújtaniuk, majd a kérelmet – bizonyos alaki szűrések után – az adóhatóság szintén elektronikusan továbbítja érdemi döntés céljából a teljesítés helye szerinti, vagyis az adóvisszatérítésre kötelezett állam illetékes adóhatóságához.

Ez a mechanizmus tehát likviditási szempontból hátrányos lehet különösen azon tny-szolgáltatók számára, akik jelentős összegű forgalmi adót szeretnének ily módon visszakapni, mivel meglehetősen hosszú az az idő, ameddig az input forgalmi adót kényszerűen hitelezniük kell, köszönhetően a többlépcsős eljárásnak és a viszonylag hosszú ügyintézési határidőknek.

Ez alól az egyedüli kimenekülési lehetőség, ha a tny-szolgáltató nem jelentkezik be az egyablakos-rendszer hatálya alá, vagy kilép abból, és vállalja azt, hogy adóalanyként bejelentkezik kivétel nélkül minden olyan tagállamban, ahol tny-szolgáltatásokat teljesít. Nem árt még egyszer hangsúlyozni: az egyablakos-rendszer alkalmazása nem kötelezettség, hanem jogosultság – természetesen azoknak a következményeknek a vállalásával együtt, melyekre az imént utaltunk.

Az egyablakos-rendszerben történő utólagos adóvisszatérítésben Magyarország két minőségében lehet érintett: egyrészt, mint adóvisszatérítésre kötelezett, másrészt, mint az egyablakos-rendszer gazdája. Előbbi esetben az adóvisszatérítés iránti kérelmek érdemi elbírálása helyeként, utóbbi esetben pedig az ilyen kérelmek benyújtásának helyeként. Maguk az adóvisszatérítésre vonatkozó jogi előírások jórészt változatlanok.

Ezeket az általános forgalmi adóról szóló törvény (Áfa tv.) XVIII. fejezete, az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) 9. számú melléklete, valamint végrehajtási szabályként a 32/2009. (XII. 21.) PM rendelet tartalmazza. Ami változás, az épp azoknak a kiegészítő és kisegítő szabályoknak a beiktatását jelenti, amelyek a tny-szolgáltatásokat nyújtók számára akadálymentessé teszik eme utólagos adóvisszatérítési mechanizmus igénybevételét, például akkor is, ha a tny-szolgáltatónak olyan EU-n kívüli, harmadik országban van a székhelye, amely amúgy nem számít elismert harmadik államnak (Áfa tv. 244. § (2) bekezdés b) pontja és a 8/A számú melléklete).